Hajgató Lázár: Múzsámhoz

Ha félek, hozzád beszélek
Ha fáradt vagyok, TE vagy az ágy
Történhet bármi, Te akkor is visszavársz

Mikor bajban vagyok, benned bízom
Ha őrült vagyok, az életem rád bízom
Ha részeg vagyok, Te vagy a másnap
Örült eszméim közt, buja vágy vagy

Ha behunyt szemmel nézek a fénybe
Vagy ha az álmaimmal küzdök az éjben
Ha remegő kézzel érek hozzád
Mintha az ütőeremet doppingolnád

Mikor apró tűket döfök a karomba
És csak az anyag ringat álomba;
Még akkor is magam előtt látlak
Hatalmas, torz tükrömbe zárlak

Papírra vetlek, úgy imádlak
Szárnyaimmal érintem a vállad
A lelkedre vágyom, mégis a testedhez érek,
Hideg éjjeleken a testedben égek

Ha sírok hozzád bújok
Hogy beadd az újabb adagom
S múló pillanattá válik a hazugság
Hogy szeretlek és ez jó nekem

Csonka versekbe temetem;
Perzselsz, és én hagyom
Mely elröpít újra hozzád
És én újra papírra vetlek

Terhemet ontva benned.
Majd az arcomat az öledbe fúrom
S hagyom az álmot hadd boruljon,
Hadd törjön millió darabra

S ha csak egy darabja marad meg nekem
Végső táncunk után… eltemetem.