A Hosszúpályi téli sűrű erdejdőjében lépkedek.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
de sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan kikelet váltja,
mad meleg nyár borúl újra,
a Hosszúpályi tájra.
Aztán ősz,
szines esős.
Sírnak az eső lepte fák,
épp úgy mint mikor megismertelek.
A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
és régi kedvesem rád emlékezem.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
de sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan kikelet váltja,
mad meleg nyár borúl újra,
a Hosszúpályi tájra.
Aztán ősz,
szines esős.
Sírnak az eső lepte fák,
épp úgy mint mikor megismertelek.
A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
és régi kedvesem rád emlékezem.
