Szeptember vége eljőve már,
Hideg szelek borzongatják immár.
Egy más arcát mutatja a tájnak,
Egy új ruhát öltött magának.
A falevelek e világot teszik színesebbé,
Ami szemnek-szájnak ingere, úgy virít a szívünkbe.
Ha végignézek a tájon, érezni a csend hatását,
Immár eljött az ősz, és északi szelek fújdogálják határainkat.
Szívemben is csend, nyugalom van,
De folyton emlékeid futkosnak álmomban.
Olyan, mint az őszi szél, mely a faleveleket vándorútra fújdogálja,
Szívem is emléked őrzi, és emléked öröké szívembe zárja.
Nem tudod hányszor vártam hívásod,
Hányszor vártam, hogy még valaha megnyithassam ajtód.
De mégsem jöttél,
Helyetted beköszöntött a tél.
Hideg éjszakákon megdermedt a világ, de én maradok,
Rövid nappalok, hosszú éjszakák kísérik életemet.
"Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Nyújtsd ki két kezed, és olvaszd fel jégszívemet."
Hideg szelek borzongatják immár.
Egy más arcát mutatja a tájnak,
Egy új ruhát öltött magának.
A falevelek e világot teszik színesebbé,
Ami szemnek-szájnak ingere, úgy virít a szívünkbe.
Ha végignézek a tájon, érezni a csend hatását,
Immár eljött az ősz, és északi szelek fújdogálják határainkat.
Szívemben is csend, nyugalom van,
De folyton emlékeid futkosnak álmomban.
Olyan, mint az őszi szél, mely a faleveleket vándorútra fújdogálja,
Szívem is emléked őrzi, és emléked öröké szívembe zárja.
Nem tudod hányszor vártam hívásod,
Hányszor vártam, hogy még valaha megnyithassam ajtód.
De mégsem jöttél,
Helyetted beköszöntött a tél.
Hideg éjszakákon megdermedt a világ, de én maradok,
Rövid nappalok, hosszú éjszakák kísérik életemet.
"Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Nyújtsd ki két kezed, és olvaszd fel jégszívemet."
