Késve érkeztél.
Ébredő harangok ásítása lehel port
A nyugvók fájó szemeibe.
Táltos kongását rezzenik kertek, falak.
S úgy dobják el kalapjukat a megbánók,
Mint büszke falevél fonákára ült csurgó harmatot dobja
Szálkás erezete,
Ölelő szelek intő pofonjait szenvedve.
Hófehér kesztyűt húzott a lelkem,
Hogy mustot kóstoló, apró rovarok
Küszködő csapkodásait tűrve
Oly tisztán érkezzen meg hozzád,
Mint jajgató anyához, simuló gyermek
Küszködő szülés után.
Gyűlöllek, amiért szeretlek!
Faggat a múlt,
Kések élein táncol a jelen.
Fagyos tóra hullt
Hegyes kavicsok játszanak velem.
Gyűlöllek, amiért szeretlek!
Tenyered kérem,
Belehajtanám megfáradt fejem.
Ordíts rám: értem!
Annyit ér ez, mint hegybe vájt verem.
Gyűlöllek, amiért szeretlek!
Szakadó erek
Fürge folyamán a lét teérted csorog.
Hidegek az egek
Nélküled, csillaga fénytelen vacog.
Medve hangú az alkony.
A büszke fagy csokrot festett
Az ébredő ablakok feszes homlokára.
Az árnyak is oly tétován mozdulnak,
Mint köszvényes öregasszony
Térdelő keresztvetés után.
Írott papirost simogatok ujjaid helyett,
S mint meg-megfáradt halászok gyűrött hálója
Merül kövér ködbe kapaszkodó, ártatlan vízen,
Úgy mélyülök el némán, nyugtató tekintetedben.
Ébredő harangok ásítása lehel port
A nyugvók fájó szemeibe.
Táltos kongását rezzenik kertek, falak.
S úgy dobják el kalapjukat a megbánók,
Mint büszke falevél fonákára ült csurgó harmatot dobja
Szálkás erezete,
Ölelő szelek intő pofonjait szenvedve.
Hófehér kesztyűt húzott a lelkem,
Hogy mustot kóstoló, apró rovarok
Küszködő csapkodásait tűrve
Oly tisztán érkezzen meg hozzád,
Mint jajgató anyához, simuló gyermek
Küszködő szülés után.
Gyűlöllek, amiért szeretlek!
Faggat a múlt,
Kések élein táncol a jelen.
Fagyos tóra hullt
Hegyes kavicsok játszanak velem.
Gyűlöllek, amiért szeretlek!
Tenyered kérem,
Belehajtanám megfáradt fejem.
Ordíts rám: értem!
Annyit ér ez, mint hegybe vájt verem.
Gyűlöllek, amiért szeretlek!
Szakadó erek
Fürge folyamán a lét teérted csorog.
Hidegek az egek
Nélküled, csillaga fénytelen vacog.
Medve hangú az alkony.
A büszke fagy csokrot festett
Az ébredő ablakok feszes homlokára.
Az árnyak is oly tétován mozdulnak,
Mint köszvényes öregasszony
Térdelő keresztvetés után.
Írott papirost simogatok ujjaid helyett,
S mint meg-megfáradt halászok gyűrött hálója
Merül kövér ködbe kapaszkodó, ártatlan vízen,
Úgy mélyülök el némán, nyugtató tekintetedben.
