Polgári maskarában, álmodni némi táncot
Elválik majd, elég-e estig ülnünk
Egy emberéltű napfogyatkozáshoz
Ritkán, ilyenkor mégis összevetjük
Mi van, s mit egykor tudtuk tárgyainknak
És nyugszanak majd szürke préridisznók
A rózsaszínnek tűnő álmainkban
Bár most az egyszer, a háthamégisittvan...
A kontrasztból ha mégis visszakapnánk...
S ha ezt a spleent is végre összeírtad
A sarkon túl már majd vár egy új kalap rád
