Knécs Zsuzsa: Emlék nélkül

Nem látogatom,
s bánt ez a tudat.
Mert már nem ismeri meg hangom,
Nem tudja én ki vagyok,
S hatására kiborulok.
Itt van egy intézményben velem,
S én rosszul érzem magam,
hisz egy részem tőle is van.
De gondolnom kell magamra, és
azokra kik rám támaszkodva élnek.
Mert kell, hogy legyek ma is,
S nem csak testben, lélekben is.
Tudom, gyenge vagyok,
de vállalom, ilyen vagyok.
Magamat át nem léphetem,
csak erősíthetem, de
lépnem egyszerre csak egyet lehet.
Várom a felmentést, ha lehet,
de felmentést az önvád alól nem lelek.
Csak abban bízom,
utoljára majd nem bánom meg nagyon.