Ha nagyon fáj a hajnal, s fájnak a levelek
Ha pattanásig feszülnek a tépázott idegek
Mikor marcangolja lelkedet a bánat
Ha nem tudsz ellenállni, szíved fájdalmának
Mikor fáj az élet, fáj, hogy megszülettél
Fáj, hogy e világra, ily naivan jöttél
Fáj, hogy folyton hiszel, de mindig csalódnod kell
Fáj, hogy mindig csak adsz, de vissza nem érkezel
Mikor annyira fáj, hogy hálátlan a világ
Pedig szíved tiszta, de ekkor senki nem lát
Mikor annyira fáj, hogy senki nem hisz neked
Te nem akartál semmit, csak élni az életed
Fájó könnyeidet, gyakran megtalálod
Mikor éjjel rád tör, szomorú magányod
Fáj az ébredésed, ha fájnak az érzések
Ha fáj a süket világ, és az ellentétek...
Legyen egy mentsvárad, gondolj mindig erre
Hangold át lelkedet, e szép üzenetre
Mert ha már nagyon fáj, egy nap majd megenyhül
A szeretet legyőzi a fájdalmat legbelül...
Ha pattanásig feszülnek a tépázott idegek
Mikor marcangolja lelkedet a bánat
Ha nem tudsz ellenállni, szíved fájdalmának
Mikor fáj az élet, fáj, hogy megszülettél
Fáj, hogy e világra, ily naivan jöttél
Fáj, hogy folyton hiszel, de mindig csalódnod kell
Fáj, hogy mindig csak adsz, de vissza nem érkezel
Mikor annyira fáj, hogy hálátlan a világ
Pedig szíved tiszta, de ekkor senki nem lát
Mikor annyira fáj, hogy senki nem hisz neked
Te nem akartál semmit, csak élni az életed
Fájó könnyeidet, gyakran megtalálod
Mikor éjjel rád tör, szomorú magányod
Fáj az ébredésed, ha fájnak az érzések
Ha fáj a süket világ, és az ellentétek...
Legyen egy mentsvárad, gondolj mindig erre
Hangold át lelkedet, e szép üzenetre
Mert ha már nagyon fáj, egy nap majd megenyhül
A szeretet legyőzi a fájdalmat legbelül...
