Kardos Győző: Szabadság...?

Azt mondod: szabadság.
Kevés volt belőle!
Azt mondod: igazság?
Az lesz majd gyümölcse.

Azt mondod: szabadság.
Azt mondom: gyötrelem!
Szívbe mártott kés!
Hazug, sötét, mély verem.

Azt mondod: szabadság.
Mennyien adták már vérüket érte!
Isten az embert hányszor, hiába kérte!
Megszabta, adta, mi legyen a mérce.

Azt mondod: szabadság.
Azt mondom: szolgaság, rabság!
Ki a hazugságnak eladta magát,
Az sohasem szerette a hazát.

Azt mondod: szabadság.
Talán e földön nem is létezik!
Ahol hazugság fénylik, kérkedik!
Ahol az igazság nem érdekel senkit,
De becsület nélkül az EMBER
Nem érhet semmit.

Azt mondod: szabadság.
De jó is lenne!
Ahol az igaznak virág,
S általa egy szebb világ teremne.

Azt mondod: szabadság;
Mi a végtelenbe veszik,
Már alig látom, tovatűnik álmunk,
Túl messze van még a szabadságunk!