Főnixmadár tollával írtam
Búcsúlevelem, de nem sírtam.
Papíron vérem már csak hamu,
Halk halálunk utolsó alku.
Szenvedek, amiért szép mindig,
Számomra az leszel holtamig.
Homokórán könnyes szemekkel
Babrál időnk üres kezemmel.
Bús, hiszen boldog lesz utánad,
Mert én szeretlek, nem utállak.
Idővel szerelmünk lepereg,
Nem bánt, az életünk így kerek.
Ruhád én voltam, amit hordtál,
Mindig szép, mert te nekem voltál.
Bálkirálynő, angyal és múzsa,
Ki fog téged szeretni újra?
Szerettem a szerethetetlent,
Mert féltem, hogy ereszthetetlen.
Ma biztosan tudom, hogy igen,
És múlik, neked ezt elhiszem.
Nekem te nem divatcikk voltál,
Szépség, amit szívembe hoztál.
Vétkem, hogy holnap is szeretlek,
Bánt, de ma végleg elengedlek.
Gondolok majd rád, ha felkelek
Más mellett, hogy ilyet nem lehet.
Mert a valóság nem egy álom,
De veled az volt, most már látom.
Menekülj el, hiszen üldöznek,
Miattam ott bent üvöltöznek.
Hisz újjá szeretnél születni,
Képtelenül szívből szeretni.
Búcsúlevelem, de nem sírtam.
Papíron vérem már csak hamu,
Halk halálunk utolsó alku.
Szenvedek, amiért szép mindig,
Számomra az leszel holtamig.
Homokórán könnyes szemekkel
Babrál időnk üres kezemmel.
Bús, hiszen boldog lesz utánad,
Mert én szeretlek, nem utállak.
Idővel szerelmünk lepereg,
Nem bánt, az életünk így kerek.
Ruhád én voltam, amit hordtál,
Mindig szép, mert te nekem voltál.
Bálkirálynő, angyal és múzsa,
Ki fog téged szeretni újra?
Szerettem a szerethetetlent,
Mert féltem, hogy ereszthetetlen.
Ma biztosan tudom, hogy igen,
És múlik, neked ezt elhiszem.
Nekem te nem divatcikk voltál,
Szépség, amit szívembe hoztál.
Vétkem, hogy holnap is szeretlek,
Bánt, de ma végleg elengedlek.
Gondolok majd rád, ha felkelek
Más mellett, hogy ilyet nem lehet.
Mert a valóság nem egy álom,
De veled az volt, most már látom.
Menekülj el, hiszen üldöznek,
Miattam ott bent üvöltöznek.
Hisz újjá szeretnél születni,
Képtelenül szívből szeretni.
