Verselemzés - Maksa Hun Balázs: Lélek-szobám fogságában című művéről

Maksa Hun Balázs: Lélek-szobám fogságában

Hidegen vacog az ágy, reszketi
Szívem csúcsosodó jéghegyeit,
Izzó kazánként árasztva
Érzelmem hamvadó lőporait.

Vágyat fakaszt a néma-szó, s
Az üres szoba langy-meleg fényén
Átsuhan a rideg térben,
Míg egy sötét vakablakhoz ér.

Bezárva cikázik a vágy,
Makacs énem romos várfalán,
Omladozik a hit-pillér is
Lélek-szobám kopott ajtaján.

Foszlik ágyam remény-lepedője, s
Kopog a hang az üres szavaktól,
S bezárt szobám ráncos padlóján,
A múló idő ott tombol.

Kecskemét, 2012. június 2.

Maksa Hun Balázs

Az egész mű összességében impresszionista stílusjegyeket hordoz. A cím-téma kapcsolatot vizsgálva már első olvasásra egyértelmű, hogy a különböző képek a lélek állapotának (vagy akár egy állapotának) projekciói. Magának a szoba-lélek fogalmak összekapcsolásának sokrétű asszociációi vannak: egyrészt mindennapi szinten eszünkbe juttatja a lefekvéshez való készülődést, az ébrenlét és álom közti átmenetet, valamint a napot/létet összegző merengést. Képi szinten azonban a szoba-belső tér a legelterjedtebb megfeleltetés, véleményem szerint ebben a versben is ezt érdemes használni. (Emellett a szoba jelentheti még az egyén állapotát, mint a saját tükrét abban az értelemben, hogy a saját szoba az, melyet az egyén saját hangulatának megfelelően alakít, így sejtet valamit a személyiségéről. Ebben a versben nagy szerepe van a hangulatoknak, így azt hiszem még inkább összeillik a szoba képpel a hangulati líra.)

Így ha a szobát a belső tér, a belső személyiség szimbólumaként olvassuk, akkor a megjelenő képeket is ez alapján értelmezném:

Az első versszak hangulatában eszembe juttatta a téli lefekvéseket a hideg környezetből a meleg ágyba, egy megnyugvást, védelmet adva. Azonban mivel a címben szerepel a “fogság” szó, mégsem indulhatok el ezen hangulat alapján. Mégpedig azért, mert a megjelenő hideg-meleg képek (melyek előidézték belőlem a hangulatot) ellentétesek az általam előbb leírtakkal: az ágy hideg és reszket egyfelől, másfelől “izzó kazán”, ez a két ellentét (hideg-meleg), mely egyszerre van jelen és egyszerre jellemzi ugyanazt, egy feszültséget teremt meg, a nyugalmat semmiképpen. Az impresszionista hatást pedig a tapintások, hőmérsékletek jelzik (hidegség, izzás, hamvadás). Az izzás-hamvadás folyamatosságát is érdekes lenne megvizsgálni, azonban szerintem hangsúlyosabb a hamvadás halállal összekapcsolt képe, mely elégikus hangot kölcsönöz a versnek már az első versszakban. A feszültség ellentétekkel a többi versszakban is jelen van.

A második versszakban a “vágyat fakasztó néma szó” is mutatja a szoba, mint a merengés helyszíne összekapcsolást (én a néma szót a gondolat megfeleltetésének vettem, habár eszembe juttatott különböző metakommunikációs, érzelmi megnyilvánulásokat, a mű egészét nézve azonban zsákutcához vezetett) . Az impresszionista stílusjegyek ebben a versszakban is mutatkoznak (langy-meleg, ridegség, sötétség), a vágy, mely “sötét ablakhoz ér” a reménytelenség hangulatát képes kifejezni, mely feszültséget teremt, s amely kép engem a fény-fekete lyuk kapcsolatára emlékeztet, melyben eltűnik a fény, vagy inkább mondom úgy: melyben eleve halálra van ítélve.

A harmadik versszak engem Ady : A vár fehér asszonya művére emlékeztet a várfal-kép miatt, valamint amiatt, hogy a vár abban a versben is belső térként funkcionál. A cikázás jelzi az erőlködést, a kitörni vágyást, melynek reménytelenségét okozhatja a makacsság. Ez az erőltetett, bukásra ítélt cikázás ad értelmet a címben megjelenő fogságnak, mely az én SAJÁT hibájából nem képes kitörni és érvényre jutni. Ezen versszakban a jelzők öregséget, elmúlást sejtetnek (romos, kopott), melyek az elmúlással kapcsolhatók össze (bár ebben a versben inkább érzem helytállónak a kiszolgáltatott fogalmat). A pusztulást és a káoszt leginkább a hit elvesztése okozza, mely véglegesíti az elégikus hangnemet, illetve utolsó fázisába ér az én reményvesztése (közhelyként él a köztudatban, hogy a hit elvesztése jelenti az utolsó kapaszkodó elvesztését egy jobb út felé, csak hogy példát hozzak, haldoklás esetén a gyógyulás REMÉNYének elvesztését). A vágy-remény-fény fogalmak összekapcsolását érdemes megtenni azért, hogy megértsük a vers igazi tragikumát.

Az utolsó versszak nem talál megoldást a problémára, csupán még inkább rávilágít a hibára, ugyanis már nem a BELSŐ világot, teret vizsgálja, hanem kivetíti a KÜLSŐ világba, ahhoz méri a probléma súlyát a múló idő felől szemlélve az én problémáját (“a múló idő ott tombol”). A tombolás jelzi az idő szorítását egy erőteljes mozgást kifejező igével, mely erőteljesebb, mint a kopogás (“s kopog a hang az üres szavaktól”), így az egyén problémája eltörpül a múló időhöz képest, jelentéktelenné válik, mely egy olyan versben, mely az egyén saját teréről (szoba), saját problémáiról és egészéről szól, abszolút tragikusnak vehető. Az ellentétes képek ebben a versszakban is feszültséget teremtenek (kopogó hang) mely még inkább kiemeli az én belső vívódását és annak nehézségeit. A képeket is érdemes megvizsgálni, hiszen a szoba-én metonimikus érintkezése az előző versszakokban az utolsó versszakban teljesen egybeolvad, a szoba emberi tulajdonságokkal való felruházása egyértelművé teszi ezt a kapcsolatot annak is, aki nem ismeri a szoba-belső én szimbólumot. A ráncosság az elmúlást, a belefáradást jelzi, az öregedés, a foszló lepedő pedig ismét csak a halállal kapcsolható össze. A bezárt szoba kiemeli a makacsságot is (nem fogad segítséget a lírai én), a foszló lepedő pedig a mulandóságot emeli ki amellett, hogy a komfortérzetet csökkenti. Összességében én úgy értelmeztem ezt a verset, mint a cselekedni vágyás verse, mely ellentétben áll a lírai én személyiségével, s a múló idő felől szemlélve az elpazarolt vágyak, a meg nem tett cselekvések miatti önvád és bánat teszi elégikussá a verset, mely a halálképek felől értelmezve egy létösszegzést sejtet(het). A fogságot, a visszahúzó erőt (a vágyak meglétét, azonban a cselekvés hiányát(!)) pedig maga a lírai én jelenti. Ez teremti meg a vers igazi feszültségét és feloldhatatlan tragikumát.

Hangulati szinten így nem is lehet összeegyeztetni a szoba és ágy – biztonság hangulatával (ez sejthető volt már a címből is), így összességében elmondható, hogy mind tartalmában, mind pedig hangulatában ez a vers kifejezi a fogság feszültségét és fájdalmát. Elolvasva a verset már nem juthat eszünkbe a téli éjszakákon a biztonságot adó meleg ágy (mint hangulat). Nem véletlen, hogy vacog az az ágy.

Az elemzést írta: sinus