Vihar készül süvít a szél,
A szemetet szertefújja,
Senki nem jár a városban,
Ijesztő az üres utca.
Egy tűsarkú cipő kopog,
Egy szőke lány közeledik,
Felrohan a hosszú lépcsőn,
Majd az ajtó becsapódik.
Nehezen telnek a percek,
Meddig tart még az éjszaka?
Ó, de soká hajnalodik,
Nem lesz reggel talán soha!
Elmúlott a rémes éjjel,
Itt a reggel, ragyog a nap,
Nyílik a sok ajtó, ablak,
De az egyik zárva marad.
Besüt a nap az ablakon,
A kis szobát beragyogja,
De a fényt, a nap mosolyát
Nem láthatja már lakója.
Ott fekszik az ajtó előtt,
Szőke haja szétzilálva,
Arca ijedségtől torzult,
Szája sikolyra nyitva.
A szemetet szertefújja,
Senki nem jár a városban,
Ijesztő az üres utca.
Egy tűsarkú cipő kopog,
Egy szőke lány közeledik,
Felrohan a hosszú lépcsőn,
Majd az ajtó becsapódik.
Nehezen telnek a percek,
Meddig tart még az éjszaka?
Ó, de soká hajnalodik,
Nem lesz reggel talán soha!
Elmúlott a rémes éjjel,
Itt a reggel, ragyog a nap,
Nyílik a sok ajtó, ablak,
De az egyik zárva marad.
Besüt a nap az ablakon,
A kis szobát beragyogja,
De a fényt, a nap mosolyát
Nem láthatja már lakója.
Ott fekszik az ajtó előtt,
Szőke haja szétzilálva,
Arca ijedségtől torzult,
Szája sikolyra nyitva.
