,, - Hát mi lett belőled, te lány?-"
Többé már nem talány.
4 évet koptattál padot Szegeden,
Oktatóvá nevelt az Egyetem.
S immár ennek 3 éve,
Hogy onnan diadalittasan kilépve,
Ifjú elméket tágítasz,
Nem csalás... nem ámítasz!
Asztalon ülsz, s magyarázol,
Angol nyelvről parolázol,
Hisz ez oly szép, és csodás dolog...
Te is kicsim, beszélni fogod!
Sok csillogó szem rád mered,
Ez üzemanyagod teneked,
S ha látsz egy-két bágyadt arcot,
Ne add fel a régi harcot.
Egy célt űzzél, mindig csak egyet,
Nevelj belőlük rendes felnőtt embert.
Hisz mi végre a világ forgása,
Ha benne sok tompa elme kószálna.
Többé már nem talány.
4 évet koptattál padot Szegeden,
Oktatóvá nevelt az Egyetem.
S immár ennek 3 éve,
Hogy onnan diadalittasan kilépve,
Ifjú elméket tágítasz,
Nem csalás... nem ámítasz!
Asztalon ülsz, s magyarázol,
Angol nyelvről parolázol,
Hisz ez oly szép, és csodás dolog...
Te is kicsim, beszélni fogod!
Sok csillogó szem rád mered,
Ez üzemanyagod teneked,
S ha látsz egy-két bágyadt arcot,
Ne add fel a régi harcot.
Egy célt űzzél, mindig csak egyet,
Nevelj belőlük rendes felnőtt embert.
Hisz mi végre a világ forgása,
Ha benne sok tompa elme kószálna.