Pajkos Péter: Hajnali órákban

Fekszem az ágyban, és
Az álomra várok,
De most a csend beszél,
Akármit, nem hallom s nem látom.

Szemem most be nem zárja,
Fent tart, de miért?
Fekszem itt szótlanul várva,
Álmom valóra váljon, de kiért?

Egyedül az ágyban, álmosan,
Nincs itt senki, csak a magány,
Szorosan átölel, rám szomjaz,
S mikor enged el talán?

Elengedném, de nem tudom,
Halkan, lassan álomba fojt,
Ezt a csatát most elbukom,
Egy mély szakadékba tolt.

A reggel lassan elérkezik,
Készülök a háborúra,
Sikerülhet megfékezni,
Vagy újra rám borulhat
Hajnali órákban újra meg újra...