Most minden szép!
Most minden jó!
Mosolyod, mint lidérces messze fény,
mely örökké bennem él.
Mikor tekintetünk összeér,
a világ tárul elénk.
De ha jön a bú, s vele
a magasztalan mélabú.
Mi! mi emberek furcsán,
Zavaros jelenben nézzük
Magunkat, miközben könnyeink
a porba hullanak.
Most minden jó!
Mosolyod, mint lidérces messze fény,
mely örökké bennem él.
Mikor tekintetünk összeér,
a világ tárul elénk.
De ha jön a bú, s vele
a magasztalan mélabú.
Mi! mi emberek furcsán,
Zavaros jelenben nézzük
Magunkat, miközben könnyeink
a porba hullanak.
