Sötét van még, csak a csillagok fénye ragyog.
Odakint csikorog a hideg, még a ház is vacog.
Megiszom a forró kávém, de az ágy visszahúz.
A lámpa fénye bántja a szemem, 100 wattal nyúz.
Kinézek az ablakon, és eltűntek a csillagok.
Helyette felhősávok sorakoznak, szépek, nagyok.
A kávé illata körbeölel, és már ébren vagyok.
Hamarosan felkel a nap is, a felhőkön is átragyog.
Még sötét van, de a felhők peremén már fény csíkoz.
A messzeségben egy hatalmas tábortűz fénye villog.
Egyre nagyobb a tűz fénye, már a felhők alját nyaldossa.
Ekkor, a látóhatár peremén, felbukkan a nap első sugara.
Egy kutya szalad át a gáton, és madarak repkednek az égen.
A sötétben mozdulatlan táj, napfényre élettel teli kép lett.
Az ablakból nézem, ahogy kúszik fel a nap az égre.
A felhők közt elbújik szégyenlősen, majd kibukkan fénye.
Ez is csak egy újabb reggel, de lelkemnek mégis gyönyörűség.
Boldogság volt végignézni ezt a csodát, a mindennapi ismétlődést.
Odakint csikorog a hideg, még a ház is vacog.
Megiszom a forró kávém, de az ágy visszahúz.
A lámpa fénye bántja a szemem, 100 wattal nyúz.
Kinézek az ablakon, és eltűntek a csillagok.
Helyette felhősávok sorakoznak, szépek, nagyok.
A kávé illata körbeölel, és már ébren vagyok.
Hamarosan felkel a nap is, a felhőkön is átragyog.
Még sötét van, de a felhők peremén már fény csíkoz.
A messzeségben egy hatalmas tábortűz fénye villog.
Egyre nagyobb a tűz fénye, már a felhők alját nyaldossa.
Ekkor, a látóhatár peremén, felbukkan a nap első sugara.
Egy kutya szalad át a gáton, és madarak repkednek az égen.
A sötétben mozdulatlan táj, napfényre élettel teli kép lett.
Az ablakból nézem, ahogy kúszik fel a nap az égre.
A felhők közt elbújik szégyenlősen, majd kibukkan fénye.
Ez is csak egy újabb reggel, de lelkemnek mégis gyönyörűség.
Boldogság volt végignézni ezt a csodát, a mindennapi ismétlődést.
