Lányi Sarolta
(1891 - 1975)
AZ ANYA DALOL.
Őnála nincsen kedvesebb,
nincs boldogítóbb, jobb, se szebb.
Enyém ő, mint enyém e szem,
amivel őt nézem, lesem.
Ha drága szája rámnevet,
felejtem sok bús évemet.
Ha feje nyugszik mellemen,
jöhetnek ezren ellenem.
Belőlem él ő, benne én,
egyek vagyunk mi: ő, meg én.
Halvány, halvány a szerelem,
egyetlen fény: a gyermekem.
