Fazekas Mari: Hazug

Elhagytad neked nem fájt
Ő sírt és átkozott
Te mentél büszkén kényesen
Várt egy másik, - más helyen
És most Őt csókolod vadul
Hajt a vágy oldódnak gondjaid
Üveggyöngyre váltod gyémántjaid

Fogd az arcát a kezedbe
Csókolj lágyan a szemére
Susogj puhán a fülébe
Nevess huncutul szemébe
Hazudd újra, hogy Ő meg Te...
Nevezd nevén a dolgokat,
Ne add másnak az ágyadat!