Sok-sok mese, min felnőttem,
most mégis ijesztő az út előttem,
királylányok a kastélyban,
semmi sem olyan, mint álmomban.
Csodák helyett keserű vigasz,
minden mi itt van az valóban igaz,
rohan velem az élet, fut, szalad,
romba dönt mindent egy pillanat alatt.
Az ablakban mégis eső után,
miután az utcán jól megázott ruhám,
az eget kémlelem, mert ott van a csoda,
de kérdezem, vajon ki rakhatta oda?
Sok szín, mégis eggyé olvad,
pompája megszégyeníti a dicső Holdat,
boldogság jár át engemet,
ragyogtatja lelkemet.
Az élet örömei ezek a pillanatok,
mikor a csodának magad átadhatod,
eső után az erkélyre kiállván,
az égen megjelenik a szivárvány.
most mégis ijesztő az út előttem,
királylányok a kastélyban,
semmi sem olyan, mint álmomban.
Csodák helyett keserű vigasz,
minden mi itt van az valóban igaz,
rohan velem az élet, fut, szalad,
romba dönt mindent egy pillanat alatt.
Az ablakban mégis eső után,
miután az utcán jól megázott ruhám,
az eget kémlelem, mert ott van a csoda,
de kérdezem, vajon ki rakhatta oda?
Sok szín, mégis eggyé olvad,
pompája megszégyeníti a dicső Holdat,
boldogság jár át engemet,
ragyogtatja lelkemet.
Az élet örömei ezek a pillanatok,
mikor a csodának magad átadhatod,
eső után az erkélyre kiállván,
az égen megjelenik a szivárvány.
