Faragó Klára: röpke love

csípve, rúgva,
üvöltve, harapva,
kedves békére,
álmodó haragra,
gyulladó szívvel,
ölelkezve halkan
leszakad az égbolt,
ásít a paplan

lángoló testemből
rég elrepült a vágy,
gyenge szorításomban
elernyed az ágy,
édes bókjaid csak
páncélja a szónak
vanília tengeren
háborgó kis csónak

perzsel a napsugár,
párolog a könnyünk,
zuhogó esőben
kérve kergetőzünk,
kacagó kínban
elterülünk léhán,
elúsznak érveink,
így lélegzünk némán

a tagadás fáraszt
fogjuk egymás kezét,
ezt hallgatni könnyebb,
mint a magány neszét,
kedves arcod vigyázza
esztelen világunk,
ha a csend fojtogat
egymásért kiálltunk

szárnyalva, megvetve,
hazudva, nevetve,
átkozódva csendben
- örökké boldogan-
örökké ketten