Ádám Istvánné: Ősz

Tarka ruhájával megérkezett az ősz.
A nyár gyorsan elszállt, s színes ruhát ölt
a fáknak egykor üde, zöld levele.
Piros, barna, sárga s fakó zöld a színe.

Az ablak alatt az öreg hársfa lombja
sok virágjával az illatát ontotta.
Ma pedig már sárgán és élettelenül
hullatja lombját, mely a földre kerül,
ha enyhe szellő végigsimogatja,
a földre hullik, s már nincs több tavasza.
A nap, ha kibújik a felhő mögül,
erőtlenül süt már, oly távol került
az elmúlt nyár, a rekkenő meleg,
az ősztől a szívem mindig didereg.

Fázósan húzom a kabátomat össze.
Talán egyszer jön majd új tavasz az őszre,
s nem fog nekem fájni, ha elmúlást látok,
mert új reményekkel egy új tavaszt várok.