Abonyi Stefi: Több vagy, mint emlék

Több vagy, mint emlék,
Most is veled lennék,
Belenéznék szép szemedbe,
A könnynek többé nem lenne értelme.

Egyedül vagy, tudom,
El kéne indulnom az úton,
Mely szívedhez elvezet,
De visszatartanak a kötelek.

Ami volt elmúlt,
Egy apró fellángolás,
Szívem ettől feldúlt,
Zaklat egy látomás.

Benne velem vagy boldog,
Benne nincs, aki zokog,
Benne csak örömkönnyek hullnak,
Búcsút intve a zord múltnak.

De régen volt, hogy kellettél,
Már túl messzire mentél,
Ahogy nő a távolság,
Úgy fakul a látomás.

Volt más, de mit ér?
Nekem mellette is te kellettél,
Hasztalanul időt pazaroltam rád,
Könnyes szemmel vártam a csodát.

S lehullott a köd, megjelent egy felhő,
Mi a rózsaszín fátylon merőben túlnő.
S mikor a felhő elment, én is tisztán láttam,
Szívedre azóta többet sose vártam.

De több vagy még, mint emlék,
Álmodtam is veled,
Kívántam, bár szívedbe félnék,
Hittem, de már nem merek.

Megingott a hitem, vele a remény,
a vágyódás, az élet bizony nagyon kemény.
Veled alszom el, elmémben ott vagy még,
ha már nem is kellesz, tudd, több vagy, mint emlék.