Volt egy barátom - Eszter, az egérke,
Ügyes volt, az összes étket elérte!
Helye ott volt fenn a meleg padláson,
Lyukat rágott diókon és almákon.
Kedvence mégis a sonka volt,
Sok lógott fenn, épp elég.
Később ámult a ház ura, Zsolt -
Hová tűnt az eleség?
Egér lesz az, bár nesztelen...
Nem hallom, hol jár az ebadta!
De nem vagyok én esztelen,
Bár a leckét most jól feladta.
Morgott, zsémbelt Zsolt gazda,
Elkapná az egeret,
Mi végre dézsmálja, falja
A sonkát, almát, kenyeret.
Hívta is a cicát, Micót -
Gyere no, most felmehetsz!
Kutasd fel a bűnöst, ki volt,
Hozd elő az egeret!
Tudjátok, mi lett a vége?
Lusta volt az egér réme -
Tejen, husin nőtt dagadtra,
Nem vágyott ő más falatra...
Vadászni meg ugyan minek,
Tálban a tej sosem hideg!
Micó és Eszter pajtások lettek,
A padláson fenn mindent megettek.
Együtt ültek sok lakomát
Hívtak sokszor sógort, komát,
Ettek, ittak eleget,
Élvezték a meleget.
A két ősi ellenség
Így élt igen jó barátként,
Vagy mint férj és feleség,
A padlás meg nászajándék...
Zsolt gazda sem tudott mit tenni,
Maradt azért neki mit enni...
Nem bántotta később sem őket,
Így múlatták az esztendőket...
0 Megjegyzések