(Szalóki Sándor: Ősz, a vén betyár
c. versére válaszként)
De csuda jó kedvem támadt,
lerúgom a bőrcsizmámat!
Talán a jó versed okán,
összeverem én a bokám.
Pedig, bizony, múlik a nyár,
deret lát az őszi határ;
a fejem is megütötte,
nemszeretem tél mögötte...
Na, de gyere, te vén betyár,
a hideged úgyis bejár
temetőket és hidakat -
míg a tavasz majd kitagad.
Addig pedig úgyis mindegy,
nálam lehet a huszonegy!
Neked, pajtás, negyed jutott,
az év többi része csukott.
Mért is lenne rossz a kedvem,
mikor erről szól a versem:
a tél után jön a tavasz,
s múlik nyomban minden panasz!
0 Megjegyzések