Vele a mennyország kis darabját kapod,
ez a nap, a te áldott, boldog napod,
picinyke szívében annyi a szeretet,
bearanyozza ő az egész életedet.
Csillogó szemében új reményed ébred,
szeret ő nagyon, még ha nem is kéred,
kicsiny, puha keze lelked melegíti,
életed napjait éltével segíti.
Gyermeki élete oly őszinte, tiszta,
kedves szavaidat ő is visszaadja,
szívedet élteti karja ölelése,
ez a világnak csodás köteléke.
Ahogy nő a gyermek, éled az értelme,
elmondja majd neked, mi szíve félelme,
segítsd az életnek viharos tengerén,
kérd a Jó Istent, hordja őt tenyerén.
Azt gondolod, messze még az idő,
mikor a gyermek észrevétlen felnő,
oly gyorsan elillan kicsiny gyermekkora,
mintha csöppség sohasem lett volna.
Ilyenkor jön az élet hatalmas próbája,
hogy ő ekkor már a maga útját járja,
lelked ezernyi, vérző seb borítja,
szemed fájó könnyeit oly sokszor hullatja.
Tudod nagyon is jól, nem szabad feledned,
ahhoz, hogy megtarthasd, el kell őt engedned,
de az anyai szív nem hallgat az észre,
csak lelkének lángoló, nagy szeretetére.
Engedd őt útjára, lásd el jó tanáccsal,
hadd keresse álmát, igaz, tiszta vággyal,
tudja ő, ne aggódj, hogy várja őt otthona,
a szeretet és béke nyugtot adó hona.
0 Megjegyzések