Szakályné Nagy Irén: Egy kép a hitemről

Letisztult ma bennem egy kép,
Mit szívemben őriztem én.
Oly sokáig sötét volt e kép,
Mert szavaim mások nem értették.

Magyar földre születhettem,
Itt van nekem az én helyem.
Vigyázzam e földi kincsem,
S mint Ősi hagyatékot őrizzem.

Hitem lakattal bezártam,
Kulcsát szívemben elástam.
Oly sokáig keresgettem,
Nem találtam e világban a hitem.

Hitem az életben egy volt,
Vallásokról rengeteg szólt.
Azt kérdeztem én magamtól,
Hol az a hit, ami bennem szól?

Tudásom még oly kevés volt,
Mert a titok bennem volt.
Őseink, akik itt voltak,
Egy Istenről áradoztak!

Jöttek aztán keresztények,
Akik lettek kereszt-lények,
Hatalom lett kereszténység,
Kik a hitem keresztre küldték!

Vérvonalam nem ismerem,
Mindegy kivel keveredtem.
Azt érzem már, ki vagyok
S e földhöz tartozhatok!

Emberben az embert látom,
Természetet tisztelem,
Más vallását elfogadom,
Én a hitem nem engedem.

Ki megfeszült a kereszten,
Az Egy igaz hitet hirdette.
Isten fiára a földi keresztet
Zsarnoki hatalom kötöztette.

Örök, igaz törvény a lelkemben
Melyet az Isten fiától örököltem,
Hogy az Ő Égi keresztjével szívemben,
Hitét megaláztatások nélkül viseljem.

Az Ősi kettős kereszt jelképét,
A mennyből lehozott égi tudással,
e földön szerzett megtapasztalással,
Emberségesen éljem e földön Isten igéjét.