Elpusztul minden. Ez az igazság,
hiába biztat, hazug az élet,
de régi vágyunk nem ismer véget.
Ám napjainkat rövidre szabták.
Jövőnkről álmot hiába szőttünk,
mindig a jelent tapossa lábunk -
jövő titkába sohase látunk.
Közeli sírunk itt van előttünk.
Érzékeink közt egy sem oly` tompa,
miként a látás, ha messze ér is -
legyen bár övé ezernyi pompa.
Lehet-e boldog, vidám az ember?
Ismerjük gyarló, emberi voltunk,
reméljük mégis, boldog lesz egyszer.
0 Megjegyzések