Sára Gergely: Súlytalan szavak

Éjszakák végtelenül visszhangzó zajából
átolvadni hajnalok szétszórt csendjébe.
Látni, ahogy az ébredő sugarak alatt
megreped az elnémult fürdő csempéje.

A földről fölszedni egy-egy elhagyott hangot.
Eltenne mélyen a szívbe: a farzsebbe.
Előhúzni egy másnapos, üres téren,
mi tán végesen, de makulátlanul zajmentes.

Súlytalan szavak súlya alatt ülni.
Ahogy a semmi felém néz a lépcsőfordulóból,
kiömlő, szétfolyó érzéseket nézni,
mint vizet, mely kibugyog a repedt kancsóból.

Súlytalan szavak alatt ülni... csak ülni,
de belül a lépcsőn a semmi felé menni,
mikor a hajnal a vizualitást kihűti,
s hol minden... minden hang csak ennyi: