Nehéz az, hogy ne gondoljak újra a múltra,
És nem tudom elhinni, hogy láttalak újra.
Olyan, mint egy álom és újra megöleltél,
De későn jöttem rá, hogy igazán szerettél.
Kevés volt az idő, de többet ért, mint bármi,
Én téged örökké foglak majd várni.
Minden egyes porcikám nagyon megremegett,
Ne felejtsd el azt, ki igazán szeretett.
Csak reménykedni tudok, hogy lesz még majd alkalom,
Hogy érzéseimet neked bevallhatom.
Hogy megfogjam a kezed és már ne engedjem el,
Mert ez a sok álomkép már összetördel.
Csak reménykedni tudok, hogy láthatlak még,
És minden pont úgy lesz, ahogyan rég.
0 Megjegyzések