Kolozsvári Zita: De szád már ki...

De szád már ki
is cserepesedett,
ha nem éri a nyál
bősz rohama,
lustán nyújtózik
a nyári hold a
körömágyban,
papucsodból
kikandikál a
csöppnyi ujj.
A sarok lassan reped,
ha mindig csak
betontengert
nyaldos a talp.
Sós mandula nem
idéz mediterrán
nyarat, a szél
fodra nem hajt
semmilyen vitorlát.
Szélcsend. Szomj.
Gurguláz az
utolsó csepp.
Landol a flaszteren.
Mini tengerként
a kiköpött valóság.