Horváth Ádám: Remélve elmúlni

Mi lenne, ha eltűnnék hirtelen
a sötétség vad tengerében.
Elúszna minden fájdalom,
minden keserűség, minden ártalom.

Szeretek, s szeretve lenni jó,
sohasem voltam e szóval mohó.
Ám rádöbbensz, hogy kinek is mondod,
s cserébe mit ad az a boldog...

Ne... kiölték belőlem az összes érzést,
sohasem teszem már föl a kérdést.
mert elúszott minden fájdalom,
minden keserűség, minden ártalom.