Míg "naccsága" a promenádon korzóz,
s libben a napfény karján, oly lazán,
bizony, a sorsa nem ilyen derűs ám
a szegény kis cselédnek otthon.
Reggel várja a padlófényesítés,
sehol sem maradhat egy porszem,
lelke a messze-távolban jár közben
- jó, hogy a fantáziának nincs kerítés!
A konyhában álnok krumpli halom zordul
hegyomlásként, szakad szegény fejére,
míg pucolja a sáros szemeket, vére
serked a késtől, s szemébe könny tolul.
Ruhája mindig makulátlan legyen,
mire az úrnő végre hazatéved
- szeme a vágyott szabadságba réved -
s gyorsan kötényt cserél közben...
0 Megjegyzések