Fájdalommal vagyon szívem telve, mert hittem őnéki!
Tudtam, szépségénél fogvást nem lehet földi, csak égi!
S mint oly, ki nem e világból való!
Nem lehet rút, gonosz s csaló!
Bizalmam volt az, mit belé vetettem.
Ám árulásával hitem végleg eltemettem!
Hogyan is hihetnék ily árulás után?
Én voltam, ki vakon hittem szavának bután!
Elhittem, mert tán akartam, hogy szeret?
Őszinte minden szó s mosoly, mellyel rám nevet!
Én bolond, úgy hittem, a szerelemmel vívott harcom győztes viadal!
Ám fájó a felismerés, hogy bukás ez, nem pedig diadal!
0 Megjegyzések