Bajza Sándor: Szerelem

Ápold a lángot amit nyújtottam feléd szerelmesen,
fénylő lángja ragyog, vigyázzunk rá mind a ketten.
Itt a papíron hideg betűk fekszenek, de meleg szívet éltetnek,
pattogó tűzből a sziporkák szép múltból idéznek.

Szívem édes vágya táncolni az élet keringőjét csak Véled,
minden pillanatban szeretném látni boldogságtól csillogó szemed.
Ha pihennél letérdelnék eléd és öledbe hajtanám a fejem,
s ha kérnéd tőlem szerelmemet többé nem fájna a szívem.

Ha mégis fájna a lelkem a szívem, tedd meg nékem maradj itt vélem,
mert a végtelen örömöm a Te szívedben és benned lelem.
Ha mégis tudsz így szeretni koldusszegényen,
akkor eljutott szerelmem szívedig és enyém vagy egészen.