Fejet hajtani, nincs jobb dolgod
Üres tekintet, gyenge jellem
Nem küzd már a rabság ellen
Elmegy, nincs hova visszatérjen
Túl büszke, hogy mindig kérjen
Mégis szabad, te meg sorban állva
Nevetsz rajta, a világnak ő csak árva
Visszatérne a szép mesékhez
Emlék fűzi minden képhez
Szállna feljebb, hogy többet lásson
Olyan távol, hogy semmi se fájjon
Szemében még él a remény
Ez az élet, lassan túl kevés
Hüvös minden éjszakája
Nem tudja, holnap mi várja
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések