József Attila Paul Celannal találkozik a készülő regényben

Emilian Galaicu-Paun moldáviai költő

A Pécsi Íróprogram kereken 30. vendége júliusban Emilian Galaicu-Paun moldáviai költő, szerkesztő, a Zsolnay Kulturális Negyedben lakik. Jövő kedden találkozhat vele a közönség.

 

– Egy nagyon alapvető kérdést kell feltennem az elején: mit kell tudni dióhéjban a mai Moldáviáról?

– ­­Papíron még ma is Független Államok Közösségének része vagyunk, de ez már rég nem funkcionál. A 3,5 milliós lakosság nagyjából fele román, a másik fele – így mondom szándékosan – oroszul beszélő. Egy tény, hogy az ötven év szovjetunióbéli létezés nyomai nem múltak el, a legtöbben romantikusan kötődnek a szovjet érához, mondván, ott lett belőlük valaki. És hát valljuk meg, az egykori szovjet ipar, illetve az abból átalakult-átvett gazdaság a meghatározó ma is, ami jobbára orosz kézben van. A vicc az, hogy a lakosság fele rendelkezik román útlevéllel, de ha lenne egy népszavazás arról, hogy csatlakozzunk-e Romániához, kiderülne, ezt kevesen szeretnék.

- Ebben a helyzetben a moldáv kultúra, irodalom hogyan működik? Létezik egyáltalán?

– Amennyiben moldáviai kultúráról és irodalomról beszélünk, igen. Bár azt is tudni kell, hogy az 1940-es évek eleji, Szovjetunióhoz való csatolás után két nagy hullámban jóformán az egész moldáviai értelmiséget Szibériába deportálták, mintegy 20 ezer embert: művészeket, tanárokat, orvosokat, ügyvédeket… Ma, mint majdnem minden téren, az irodalomban is az a jellemző, hogy vannak a románul alkotó szerzők, és ők a román irodalom részesei, könyveik is többnyire bukaresti vagy más romániai kiadóknál jelennek meg. A moldáv irodalom, mint ilyen, fantom csupán.

– Az ön pályája hogyan alakult? Hiszen még a Szovjetunióban indult.

– Igen, és teljesen a szovjet irodalmon nőttem fel, Majakovszkij volt az „isten”. Cirill betűkkel írtam, moldávul. Amikor publikálni kezdtem, már beindult a peresztrojka, de csak Moszkvában, erről mifelénk nem nagyon akartak tudni. Első kötetemből még kiszórt pár verset a cenzúra. Az volt a szerencsém, hogy egyetemre én is Moszkvába kerültem, ahol épp zajlottak a változások nagyon romantikus évei. Itt kezdtem el jó könyvtárakba járni, és fedeztem fel a számomra máig oly fontos szerzőket, Paszternakot, Mandelstamot és a többieket.

– Mit ír a pécsi tartózkodása alatt?

– Egy közép-európai regényen kezdtem el dolgozni, amiben szerepelnek majd az itteni országok már-már jelképes figurái, például Paul Celan, de József Attila is, vagy Danilo Kis, akik bár az életben nem látták egymást, de a könyv lapjain találkozni fognak!