Nádas
Péter Párhuzamos történetek című, a 2005-ös magyar kiadás után az év
elején németül is megjelent regényéről közölt elemzést szombaton a Die
Presse.
(MTI) - A Párhuzamos történetek tárgya a test, és a
hatalomról szól: az elfojtott érzések hatalmáról, az emlékekben élő és a
jelenlegi szenvedélyekéről, az 1945 utáni magyar kommunista rendszer
hatalmáról, amely beszivárog az egyén pórusaiba és megakadályozza egy
önmagát meghatározó, szolidáris létezés felépítését, és szól az
ideológiai elvakultságról is - írta Bernhard Fetz a vezető osztrák konzervatív napilap irodalmi mellékletében.
A kérdésre, hogy mit tett a diktatúra az emberrel, és mit tett az 1989 utáni szabadság, Nádas válasza
"kíméletlen": a diktatúra tapasztalatai jók a túléléshez, de nem jók az
élethez - állapította meg a kritikus. Az írói módszerről írva többek
között úgy fogalmaz, a regényt "empátia és káosz határozza meg". A belső
nézőpont összefonódik a külsővel, az Én az Ő-vel. Nádast idézve azt
írta: "nyitott struktúrát használ, ami nem akar több lenni, mint a
kaotikusnak látott világ." Hiányt nem a diktatúra hagy maga után, a
diktatúra bukása után sokkal inkább az olyan kifejezések maradnak üresen
továbbra is, mint szabadság és szolidaritás, illetve populista módon
visszaélnek ezekkel, mint a jelenlegi Magyarországon - vélekedett Fetz.
A Die Presse szemleírója szerint Nádast olvasni megtanítja az
embert nem csak az olyan jelenségek felszínét látni, mint a
nacionalizmus, a szélsőségesség, vagy egymás semmibe vétele, hanem a
háttérben rejlő "mintázatokat" is. "Így lesz a Párhuzamos történetek Közép-Európa 20. századi mentális életrajza" - fogalmazott.
A magyar származású, Svájcban élő Christina Virágh hat
éven át készült regényfordítását nagyszerű teljesítménynek értékelte a
kritikus. "Egy második életet ad" a regénynek - írta. Talán a
legfontosabb életet - tette hozzá -, figyelembe véve azt, hogy milyen
fontos a kelet-európai országokból való regények fogadtatása német
nyelvterületen.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések