Isten az, Aki
szerelmes önkívületében
a Mindenségbe szórta magát szerteszét
és nem hagyott meg magának
semmit sem
És lett belőle
kő, fa, ló, angyal és szeráf
de legfőképp ember
az emberből néz kifelé és
sírni tudna azon, hogy él
szépségén, egyediségén, mulandóságán
Isten arra kíváncsi
mire megy az Ember
Vele vagy Nélküle
ebben gyönyörködik
Bejegyezte: kiskató
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések