Roszicska László: Élőhalottak indulója

Vége van már a hideg kábulatnak,
ami oly sokáig kínozta lelkemet.
Vadul szaggatta vágyamat a harag,
s körbe fonta létemet hazug szeretet.

Lám! Az Élet olyan vad és kegyetlen,
a kincs, melyet tőled loptak el az éjjel
becstelen. Hol látsz itt még szűz kenyeret,
vérré változott bort? Tüzel az én vérem!

Sírok nyílnak fel a mélyből, a tüzes
veremből, és meglátod őrjöngő lélek
a mindent, s mit szemed látott, már deres.
Hallod-e? Hangok siratnak. Nagyon félek!