Az ország melyet Isten
a magyarnak mérte
Volt Európának
a legszebbik éke
A gyönyörű táj
és a dolgos népe
Ha ránézett az Úr
nagy volt elégedettsége
Körben nagy hegyeink
köztük pompás völgyek
Övezték a Petőfi által is
oly nagyon szeretet Alföldet
A rónákon legelészett
sok hatalmas gulya
Bőven termett rajta
a kenyért adó búza
A hegyek oldalán a nap
édes szőlőt érlelt
Egyedülálló borrá ért
megtoldva magyar tehetséggel
Kegyes volt hozzánk az
Isten által teremtett természet
Szemet is vetettek hazánkra
nemegyszer az idegen népek
Német,tatár,török
aztán megint német
Volt magyar diadal
de volt hogy ők győzének
Volt hogy több száz évig
hazánkat megszállták
De a nép magyarságát
megtörni nem tudták
Sikertelen volt minden
erre irányuló kísérlet
A magyar mint főnix madár
ha kellett hamvaiból éledt
Az igazi bajt az a
nép hozta hazánkra
Kik nem szemből jöttek
hanem hátulról belopakodának
Nem volt kard csörtetés
sem fegyver ropogás
Csak kemény uzsora
és nagy erkölcsi romlás
Szinte házról házra
vették birtokba hazánkat
Lettek okozói több millió
magyar kivándorlásának
A szomszédok kezére játszották
a két harmad országot
Majd teljesen kiszolgálták
A sztálini Oroszországot
Minden szovjet igényt kielégítő
szolgálataik fejében
Azóta is egy folytában
is ők vannak az élen
Népünk ébredését én
már nagyon várom
Hogy véget érjen
ez a szörnyű rémálom
1998
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések