Ködös, párás reggel,
Egy árva leány rohan,
A csendben, rettegéssel,
Haja sikoltva lobban,
Szeméből könny csorran,
Falevélként rezzen lelke,
Szívében fájdalom robban, s
Erő híján földre roskad teste.
Üldözője trappoló zörejjel,
A leány után baktat,
Vakmerő, kegyetlen veszéllyel,
Homályos agya monoton kattog,
Izmos keze falevelet szabdos,
Ölni készül nincs kétség,
Sérült agya elkattan, s
Elfogyott a reménység.
Ködös, párás reggel,
Az árva leány rohan,
Sikoltva, félelemmel,
Szíve utoljára dobban,
A kés mélyen vagdal,
A lány halott, vére csepeg,
Lelke egyre halkabb,
Szeme végleg meredt.
Ajánlás:
Annak, ki a halálba rohan,
S nincs egy perce az életre,
Ezt teszitek emberek, oly sokan,
Hisz nincs szükségetek az életre.
Kecskemét, 2011. november 4.
0 Megjegyzések