A sok nagy rosszban mindig némi jó
magunk hitében gyúr nagy öntudatra.
A gazdagság is csak illúzió:
Vérben vagyon, mi pénzaranyba' gyatra.
Miénk a vérben mérhető vagyon,
hazánk tikkadt földjébe-itta vérben!
A magyar nép gazdag lehet nagyon
a sok kioltott életébe mérten!
Egy ezredéve Krőzusként fizet!
Még egyre váltjuk e karéjnyi ország
zálog-létét, amíg rabszolgasorsát
az Úr-Nyugat csak vérrel méri meg!
Magyar költő vagy, nem műkedvelő,
mint bármily más firkásza a világnak.
Csak fölkentekben hathat az erő,
mely új és jobb magyar mezsgyét kivághat.
Fáklyádat hordd a véres kard helyett
a szenvedő kis országodba körbe,
hová a romlott glóbus-lehelet
hamis szellőknek, mint álgyógya tör be.
Műved munkál a nagy, közös kegyen,
amit magyar ma ötvenhatra érez:
bemutatandó áldozat legyen
a vért-adózó, hősi szenvedéshez!
0 Megjegyzések