Van egy emlékművünk: tégladíszkazetta
minden egyes tégla nevünkkel kirakva,
hogy tudjanak rólunk, akik majd követnek,
kik családfájukra egy pillantást vetnek:
unokák, utódok, kiknek már idegen
lesz drága, szép nyelvünk e kettős szigeten,
nevünk kicsit többet fog mondani nekik,
mint bennszülött kiwik számára az vetít:
Hogy egy egy régi vév mily egységet takar,
angol lelkiségtől távol lesz a magyar:
azt sem fogják tudni, hogy hol a kis ország,
ahol a nemzetünk indította sorsát
és élte le éltét, súlyos történelmét
áldozatát hozva, vallva igaz elvét.
Vérrel is fizettünk meg száműzetéssel,
e világon szétszórt annyi magyar névvel.
Ezen eltűnődve, ha tán megkérdeznéd:
Csak egy színfolt lenne ez a kis nemes nép
a világ képére, a nagy földkerekség
számára csak annyi, hogy megemlegessék,
főleg azok, akik méltatlanul vertek
ránk béklyót, bilincset, sok kínt és keservet.
A bosszús hatalmak Trianon igáját
verték ránk s létünkön mindvégig az hág át!
Helyén eszünk, szívünk s szívósság, akarat
őrzi emlékünket s tudatunkban marad
ó hazánk határa, tája, képe, népe:
szívünkben még él a magyarság egésze!
Dédelgesse derűnk, derűlátó lelkünk,
hogy egy szebb jövőt majd sikerüljön lelnünk!
Az Isten áldása adjon hozzá erőt,
hogy hitünk valóra válhasson mielőbb!
0 Megjegyzések