Rózsa Margit: Ahol a gyertyák égnek

Távol a várostól

fényben úszik a táj,

fejfák, virágok,

gyertyafények,

emlékek, ami fáj.

Kezemben hófehér

virággal jövök hozzátok:

húszévesek voltatok,

vagy gyermekek?

Puska vagy a bitó

oltotta életet

nem kérdeztek, lőttek,

öltek, mert féltek.

Megállok a sírjuknál.

S nézem

ahogyan pislákol a láng.

Fejfák,virágok,

gyertyafények.

Emlékek,

ami fáj.