Ködös, párás őszi reggel
Két hadosztály vonul.
Némán, dübörögve,
A Kossuth térre.
A szovjet katonák
Jogos félelemmel ülik a vasat.
Orosz tankok morajlásától zeng a pesti utca,
Dübörgő lánctalp tapossa most az ifjakat.
A magyar ifjakat.
Kik büszkén, bátran,
Kezükben lyukas trikolorral
Állnak szemben, pusztán hittel
Az orosz tankokkal.
Gépfegyverzaj töri meg a csendet,
A golyó testet fog, s magyar földön
A magyar zászló vérbe hull.
Mártírrá avatva az ifjat.
Zászlót bont a félelem, s a düh,
Fegyver ropog, tűzgolyó repül,
A zsarnok-szobor földre zuhan
S mint a szabadság harangja,
Kong mikor földet ér.
A tömeg skandál,
Szovjet sereg menjen haza,
Sztálin szobrot vigye haza,
(…)
Rákosit a Dunába,
Nagy Imrét a kormányba!
S szabad szívvel gyertyát gyújtva
Himnuszt zeng.
Rettegjetek ’56 hóhérai,
Mert amit-e nép akar, az úgy lészen,
Piros, fehér, zölddel írja fel az égre,
A magyarok Istene segítsen meg minket.
A magyar nép szabad volt,
A magyar nép szabad,
A magyar nép szabad marad.
Mindörökre.
Kecskemét, 2011. október 23.
0 Megjegyzések