Kiss Mira: Nem volt maradása...

Nem volt maradása,

fejét lehajtva elindult

az országút irányába.

Szakadt kabátját

tépte a szél.

Cél nélkül bolyongott

könnyeit nyelve,

behunyt szemmel koldult.

Időnként megjelent álmában

ki magára hagyta őt

Bolondnak hitték

mert látta a jövőt,

magyarázta a múltat,

a jelent nem értette,

mégis hitte Istent,

ki majd egyszer összeszedi

elgurult gyöngyszemeit