Jéghideg orrom a paplan alatt is olyannyira reszket,
rossz libabőrt dideregve dobok keblemre keresztet,
összegezem mai tennivalóimat adna-vidáman,
minden erőmet előkeresem, mire elhagyom ágyam,
álmos agyam s kezem is kutat ó ruhahalmazaimba',
gönceimet kikeresve felöltöm erőtlenül ingva,
éj kiaszalja a testet, az ember torka kiszárad:
szomjamat oltani forralom ízes aroma-teámat.
Hajnali pára elillan a felhevülő levegőben,
boldog a nap, üde fénye nyarat ragyog életerősen,
önbizalommal eláraszt gyagya meleg sugarának,
erre bevenni vidámabb reggeli, sok pirulámat.
Mért dicsekedjem el azt, hogy energiatankom üres rég?
Nem hagyom el magamat, de nem is szomorít az öregség!
Minden örömteli nap fele hálaimás ige szálljon!
Isteni gondviselés, akarat s örök oltalom áldjon!
Hogyha idáig elolvasod ezt, kicsit állj meg e percben:
Jusson eszedbe korod s tán szíveden ér ez a versem!
0 Megjegyzések