Óh gondtalan nyári délután,
míg hűsölünk zöld lugas alatt,
lila akác lombja bólogat,
s előttem a telt sörös pohár.
Egy top felső barna válladon,
forró csókod kábán éhezem,
a nyár hevét karodban érezem,
ugye itt vagy és nem álmodom.
A nyár íze, mondd csak hol maradt?
lelkemben még ott fénylik napom...
ajkam őriz forró csókokat,
mely melenget téli alkonyon...
míg zord szelek fújják a havat,
forró nyarak ízét hordozom.
0 Megjegyzések