Rád gondolok, mikor ébred a napsugár,
Fejemben jársz, amíg elő jő a holdvilág.
Szívem már hangod hallatán is lángra gyúl,
Mikor hozzámérsz, egyből minden megvadul.
Ilyesmit még nem érzett senki e Földön,
Ez inkább a boldogság, mintsem egy börtön.
Szeretlek, bár szavak helyett szebb, mit érzek,
Tudd meg: Számomra Te vagy maga az élet!
0 Megjegyzések