Tétova léptek hangja,
mennek konganak ki hallja.
Senki…megy mindenki maga útján,
nem néznek semerre arcuk bután.
Mennék én is, lemaradtam,
távol közel hangtalan.
Vegyülnék bele a forgatagba,
de mindig valami kiragadna.
Miért engem, miért?
Kiszemeltek feladatra?
Csinálni valakiért?
Aztán minden a forgatagba?
Lehet ez a feladatom,
öleljen inas csont karom.
Ki szeret fogjam nagyon,
húzzam vonjam ingoványon.
Hideg száraz verejték,
homlokomról letörölték.
Édesem mi a baj..puha kéz
simít arcomon, lágy csók mint a méz.
Kelj fel drága,
ne maradj a rossz álomba.
0 Megjegyzések