Akár a hold, olyan vagyok,
eltűnök,mint rétről a hó,
elfogyok,mint a lágy kenyér,
ahogy a sótartóból a só.
Akár a hold, olyan vagyok,
mint az ismerős,érkezem,
növekszem, miként a hajszál,
mint éjszakán a félelem.
Akár a hold, olyan vagyok,
az érme mindkét oldala,
törékeny,mint a porcelán,
vagy egy ökölcsapás nyoma.
Akár a hold,olyan vagyok,
ím hát van még jelenésem,
bármit is lát a csalfa szem,
kerek vagyok én,egészen.
0 Megjegyzések